James & Riley - Amikor megláttalak... (folyt)

Vas. Ápr. 12, 2020 7:06 pm

James & Riley

Nem reagáltam a fedeztetős információjára, csak csináltam tovább a dolgom. Ha most elkezdtem volna kifejteni a véleményemet erről, akkor hosszú időre itt ragadtunk volna. Na meg, halottról vagy jót vagy semmit, ezt szokták mondani. McCartney-nak halvány gőze sincs a lovakhoz, de Lightwoodnak annál több volt. Jó versenylovat akkor fedeztetünk, ha már nem versenyzik, szóval Watchmaker kiesett volna a versenyzésből, ami Lightwood lovának nagyon jó lett volna akkor. Nem is néztem a lányra, hogy elrejtsem arckifejezésem.
Szóval nem hordtam el az apját valami csalónak, így békében folytathattuk az estét és lám, már a lakásomnál is vagyunk.
-Hány darabtól számít darabolásnak? -vigyorogtam rá- A lefejezés már darabolásnak számít?
Ez nem épp a legjobb téma arra, hogy elkezdjünk egy randit, de egy üzleti beszélgetéshez sem passzol igazán. Viszont annak kifejezetten örülök, hogy már egy kicsit engedett feszességéből, legalábbis utóbbi kérdése nekem ezt árulja el.
Veszem az adást arról is, hogy inkább kinn maradna, amit teljesen megértek. Bár valószínűleg annál én is egy kicsit igényesebb vagyok, minthogy csak így koszosan, izzadtan berángassam az ágyamba. Amíg ő lehelyezi magát az asztalhoz, addig én berohanok a házba és rövid válogatás után felkapom a félédes fehérbort meg két poharat, majd sietek is vissza különös, de annál szebb vendégemhez. Egy picit abszurd, hogy vendégül látok egy milliomos örököst, de engem egyáltalán nem zavar.
-Úgy éreztem, hogy ez a bor passzolna a Hölgyhöz a leginkább, de ha tévednék, akkor van még választási lehetőség. - Addig én nem ülök le, amíg meg nem találjuk a megfelelő bort vendégemnek. Van választék. Na nem vagyok alkoholista, a bor nem is az én vonalam, de a csajoknak általában ez kell és hazudnék, ha azt mondanám, hogy remeteként élem itt életem.
-Na így már jóval szívesebben beszélgetek bármiről. - pillantok bele csodaszép szemeibe miután kitöltöttem az italt és én is kényelembe helyeztem magam vele szemben. -Mit szeretnél tudni?

Vas. Ápr. 12, 2020 9:08 pm

Hihetetlenül megkönnyebbültem, mikor megláttam azt a kiülőt. Nem is vártam, leültem, jelezve, hogy nekem itt tökéletes lesz.
Be kellett vallanom, hogy jól éreztem magam James társaságában, de komolyabban még nem folytunk bele abba a beszélgetésbe, ami miatt ide jöttem. Egyáltalán nem szeretném, ha baja esne ebből, de tudnom kell pár olyan infót, ami megerősít abban, hogy főnöke érdemes a lovainkra. Bármennyire nem akarok velük foglalkozni többet, nem akarom egy olyan ember keze alá adni őket, aki túlhajszolná, vagy bármi egyéb rosszat csinálna velük. Tény, a lovak nem tűntek lestrapáltnak, és ezt bizonyása egy embernek köszönhetik.
Annak, aki éppen efehér borral kínál.
- Bizonyára finom - mosolyogtam rá kedvesen és már nyújtottam is a poharam. - De be kell vallanom, nem rajongok a borokért - vallottam be, kicsit szégyenkezdve. - Természetesen megiszom, csak a legtöbbnek van egy fajta utóíze, ami miatt nagyon lassan fogy a poharamból.
Megvártam, míg leül, miközben azon gondolkoztam, hogy talán oldjam-e még a hangulatot, csevegjek vele, vagy vágjak mindjárt a közepébe.
- Mióta dolgozol McCartney-nak? - kérdeztem érdeklődve. - Remélem, nem gond, ha tegeződünk.

Vas. Ápr. 12, 2020 11:31 pm

James & Riley

-Hát akkor ezzel mellélőttem. - és ennek nem örülök, mert így olyan szerencsétlennek tűnök, hogy erőltetem itt a bort, közben pedig köze sincs a borokhoz. De akkor mit hoztam volna? Valami erősebbet vagy talán koktélt? Na azt ne várja, hogy most koktélt fogok neki kevergetni. -Hozzak valami mást? Hagyd a francba, hogyha nem ízlik. - őszintén mondom, nem csak udvariasságból. Ezt a bort nem a Titanikról hozattam, úgyhogy nem fogok sírni, ha ki kell önteni belőle egy pohárral.
Belekortyolok, ízlelgetem egy kicsit. Annyira nem is rossz ahhoz képest, hogy én általában whiskey-t iszom.
-Mióta? - elgondolkodom egy pillanatra, 2 év már egészen hosszú időnek számít nálam. -Kicsit több, mint két éve. -válaszolom, aztán poharamról felpillantok rá, ő meg figyelmeztet, hogy egyébként tegeződünk. Cuki, hogy így megkérdezi, főleg, hogy már automatikusan átváltottunk egy ideje. -Dehogy, dehogy, könnyebb mindkettőnknek. - mosolyodom el a végére és tartom egy pillanatra a szemkontaktust, hagy csábuljon a lány csodahelyes mosolyom hatására. Aztán csak kortyolok egy újabbat a poharamból. Nem is olyan rossz ez fehérbor, tipikusan az a fajta, ami jobb lesz, ha tovább kortyolgatod.
Kicsit helyezkedem és hátradőlök, aztán mielőtt ő tenné fel következő kérdését, én kérdezek. Vicces lenne, ha végig felváltva kérdeznénk, mint az oviban.
-És most már teljesen biztos, hogy túladsz a birtokon? -lenne még más kérdésem is, amit ráömleszthetnék egybe, de egyelőre letesztelem, hogy egyáltalán hajlandó-e az én kérdéseimre válaszolni, vagy itt csak ő kérdezhet, mint az őrsön.

Hétf. Ápr. 13, 2020 10:05 am

Kimondottan szórakoztatónak találtam James reakcióját arra, hogy bejelentettem, nem rajongok a borokért. De együttal szégyeltem is magam, hiszen hamarabb is szólhattam, volna, hiszen pont borozni hívott.
- Ne aggódj, ez tökéletes - legyintettem. - Nem azt mondtam, hogy utálom, csak nem rajongok érte és ilyet még nem ittam. Talán elég kellemes lesz.
jómagam is belekortyoltam az italba, ami tényleg finom volt, és az a furcsa utóíz is csak nagyon halványan volt érezhető. Gyorsan belekortyoltam még egyet és elmosolyodtam.
- Na, mondtam én - mutattam fel a bort.
A boros kis incidens után jobbnak láttam, belemerülni abba a beszélgetésbe, ami miatt ide jöttünk. Mondjuk, én sem gondoltam volna, hogy annka a férfinak az alkalmazottjával fogok este iszogatni, aki éppen a lovaimat készül megvenni. De tény és való, jobb megismerni őt is, hiszen lehet, hogy nem ő a tulaj, de ő az, aki a gondjukat viseli, aki a legjobban ismeri őket.
Hát, fel is tettem azt a kérdst, ami bevezetésként igenis megfelel. A válasza nem lepett meg.
- Akkor tényleg érted a dolgod - mondtam immár komolyan. - Főlovász két év alatt.
Újabbatt kortyoltam a boromból és lassan kezdtem megnyugodni, ahogy csábos mosolyától, nekem is kiszélesedtek ajkaim.
A következő kérdése viszont kicsit elgondolkodtatott.
- Talán igen, talán nem - vontam meg a vállam és a bort kezdtem el fürkészni a poharamban. - Azon a helyen nőttem föl, ami azért fontos számomra, de talán pont emiatt is válnék meg tőle szívesen. - Nem akartam mindjárt kiönteni a szívem, elmesélni gyászos gyerekkorom minden apró részletét, így le iz zártam a témát, inkább én kérdeztem.
- Hogy viszonyulsz a főnöködhöz? - kérdeztem kissé óvatosan. Tudom, hogy még úgymond "ellenséges" partvonalon játszunk, viszont muszáj pár infót megtudnom róla. - Oké, nem kertelek. - sóhajtottam lemondóan, és még mielőtt folytattam volna, újra kortyoltam, majd belenéztem James szemébe. - Arra lennék kíváncsi, ha a lovaim átkerülnének a ti istállóitokba, akkor jó kezekben lennének-e. És, hogy te, mit gondolsz erről? - újabb korty. - Bár nem úgy tűnik, de szeretem a lovakat , és fontos számomra, hogy jó helyre kerüljenek.

Csüt. Ápr. 16, 2020 5:32 pm

James & Riley

Nem a világvége, hogy mellélőttem a borral, de nem reagáltam tovább a témára, csak kedves mosollyal jeleztem, hogy örülök, hogy mégsem olyan szart választottam. Nem szeretem, amikor férfiak bénázással "csábítják" a nőket. "Olyan cuki" mondják, de én sosem akartam egy nő szemében cuki meg édes lenni. A férfi legyen ember a talpán és mutassa meg, hogy a nő az életét is rábízhatja. Na én ezt a nézetet vallom és bár nem vagyok mindig a helyzet magaslatán, azért igyekszem ebbe az irányba haladni.
-Jó, azért nem kell ezt a főlovász címet olyan komolyan venni. - szólalok meg rögtön kijelentése után, mielőtt még mással folytatná. -A versenypálya nem olyan, mint egy nagy birtok, ahol általában a rangidős öreg a főlovász, aki 20 éve van ott és már jóformán nem csinál semmit, csak parancsolgat a fiataloknak, mert már úgy ismeri a helyet, mint a tenyerét. - egy másodpercre megállok és elmosolyodom újra. Belegondoltam és tényleg így van a legtöbb helyen ahol jártam. Hm, vicces. -Itt egyrészt hiába van sok ló, kis területre vagyunk bezsúfolva és nincs szükség akkor csapatra. Lovásznak jóformán csak én vagyok és másik két ember, na meg egy-két bejárós, de őket inkább hagyjuk. -magyarázom, s utóbbin megvonom a vállam. Gyakornokok vagy mi a fene és szinte csak a baj van velük. Aztán kortyolok és azon gondolkodom, hogy mennyire van értelme megértetnem vele a versenypálya belső működését, ha egyszer úgyis túl akar adni az egész kócerájon.
Kérdésemre válaszol ugyan, de válasza csak még több kérdést vet fel bennem. Úgy döntök, hogy nem forszírozom a dolgot. -Semmi közöm hozzá, de ez valami negatív eseményt sejtet a múltadban. Sajnálom, bármi is történt. - felhozom ugyan, hátha mégis megnyílik, mert persze kíváncsi vagyok, de le is zárom a dolgot egyben, így nem kell feszélyezve éreznie magát amiatt, hogyha nem tárja fel előttem gyerekkorát. Kicsi lelkem túléli, ha nem tudom meg az okát.
-Pfú... -kérdése újra elgondolkodtat, hogy hogyan is magyarázzam el. Újabb korttyal rövidítem meg borom, s mivel mindkettőnknek igencsak a vége felé jár az ital, mindkét poharat feltöltöm. Az illem szerint ugyanis sosem szabad hagyni, hogy a boros pohár teljesen üres legyen. Természetesen csak körülbelül félig töltöm fel őket. -Természetesen nem kell meginni, ha nem ízlik. - pillantok fel rá az üvegből folyó nedűről, hangom teljesen őszinte. -Szóval... - teszem le egyidejűleg az üveget, de mielőtt belekezdenék monológomba, ő szólal meg. Eddig is sejtettem, hogy valami ilyesmi van a dologban, hogy nem akarja az útszéli cigánynak eladni, ezzel nem mondott igazán újat.
-Értem. Szóval lehet, hogy ez furcsán fog hangzani, de nem sokat tudok Eddie McCartneyról. Ő nyilvánvalóan sosem lenne a legjobb haverom és ha csak rá kellene bíznom a lovaim, akkor előbb engedném szabadon őket az erdőben. - sejtem, hogy mondanivalóm kezdete nem segít McCartney üzletén, látom a lány hirtelen kétségbeesettre és talán döbbentre változott arcát, így hát mielőtt felállna az asztaltól, gyorsan folytatom. -De! Neki nem is az a szerepe a csapatban, hogy értsen a lovakhoz. Ő tolja a pénzt, így jó minőségű felszerelésünk, takarmányunk van, és csak nagy ritkán szól bele a dolgokba, illetve megválassza a versenyeket. Akire a lovaidat bíznád az sokkal inkább az Államok egyik legjobb edzője és én lennék. Trénerünk néha a fejét is elhagyja, de ért ahhoz, amit csinál és szívből ajánlanám őt akárkinek, mint tréner. Aki pedig a legtöbbet foglalkozna a lovakkal az én lennék és az én csapatom. Ha McCartney megvenné a birtokod, természetesen új embereket is kellene felvennünk, de ők hozzám lennének beosztva. -azt pedig döntse el ő, hogy az én kezemben jó helyük lenne-e avagy nem. Mégsem mondhatom, hogy márpedig én egy tökéletes választás lennék. Meg hát, a lovas világban jönnek-mennek az emberek. Ezt azért nem mondom neki, de tény és való, hogy akármikor ajánlhat valaki több pénzt, jobb szállást és akkor én már itt sem vagyok. De egyelőre ez nem tűnik reálisnak, főnököm nem sajnálja a pénzt szerencsére.
Hagyom, hogy feldolgozza az információkat és persze fogyasztok egy minimálisat a borból. Hirtelen az jut eszembe, hogy ma még nem sokat ettem, de talán egy kis bor nem fog fejre állítani. Hmm... majd meglátjuk.

//Úúúútálom színezgetni a szöveget. -.-' //

Ajánlott tartalom

» James & Riley - Amikor megláttalak...
» James, te kétbalkezes - James & Lucy
» Riley Lightwood
» James Smith