A szépfiú, aki totálisan kihasználja jó adottságait arra, hogy elrejtse, még neki is vannak érzései. Mert bizony vannak, hatalmas szíve van és egy igazi gentleman, de ezt mind csak akkor láthatod, ha igazán közel tudsz hozzá kerülni. Azt pedig nem könnyű, mert iszonyúan retteg az újabb csalódástól - nem, nem csak a szerelmi csalódástól- ezért áthatolhatatlan kőfalat emelt maga köré, hogy senki ne bánthassa. De ez mind nem jelenti azt, hogy napjait depressziósan tölti a négy fal között, dehogy! Érzékeny lelkét a bal vállán ülő kis ördög őrzi, aki egy teljesen kifordította igazi önmagából Jay-t. Humora nem hagyta el, mindenkivel poénkodik, minden szép nővel flörtöl, úgy tűnik, mint aki nyitott a világra és sokan szeretik is emiatt. De amint egy lépést közelednek hozzá, ő úgy lép egyet hátra. Egyetlen ember van, akiben megbízik, mégpedig egy gyerekkori barátjában.
Előtörténet
Nehéz az életet egy olyan anyával kezdeni, aki igazán sosem vette komolyan a sajátját. Kristine Campbell-nek hívták, nevét néhány nagyobb new york-i kocsma kiválóan ismerte. Mestere volt ugyanis a megtévesztésnek, a manipulálásnak és a lopásnak. Így kereste kenyerét, amit kimondottan élvezett, de aztán egy nap teherbe esett. Akkor elhatározta, hogy ideje lesz megkomolyodni és tisztességes életet élni. Na azt nem sikerült, de az biztos, hogy a baba megjelenése mindent fenekestül felforgatott. Nem szaporítva a szót anyám életéről még csak annyit mondanék, hogy azóta 4 gyermeke született, 3 különböző férfitól és nem, nem a szegényebb rétegekből valók közül válogatott. Én volnék a harmadik gyermek, egy igazi fekete bárány, már ha van ilyen egy eleve őrült a családban. Talán velem volt a baj, de sosem éreztem azt az igazi feltétlen szeretetet. Nem tudom, hogy a testvéreim ezzel kapcsolatban mit gondoltak, de milyen családi élete lehet egy olyan gyereknek, aki 14 évesen végül úgy dönt, hogy elmegy és tényleg meg is teszi. És a család nem keresi... Napokat, heteket töltöttem az utcán, végül egy idegen férfi mentett meg. Nem mondanám, hogy befogadott, inkább munkát ajánlott, de hát mennyi segítség lehetett egy tapasztalatlan, elkeseredett gyerek. Örökké hálás leszek ennek az embernek. A farmjára vitt és megtanított mindenre, amit csak tudott a lovakról. Évekig dolgoztam neki és bár addig is kedveltem az állatokat, a lovaknak egyenesen szerelmesei lettem. Nem bízhattam a családomban, a régi barátaimban, de a lovak mindig ott voltak nekem. Innentől kezdve aztán egyértelmű volt az utam. Egyre nevesebb istállókhoz kerültem, versenyekre jártam, az évek alatt pedig sok tudást összeszedtem. Több államban ismerik lovas körökben a nevem. Nem vagyok egy szent ember, de mindenki tudja, hogy a munkámat elvégzem és jól végzem. A különböző istállókhoz mindig ismerősökön keresztül kerültem, így volt ez mostani helyemmel, a McCartney istállóval is. Az előző lovász, aki egy jó ismerősöm, felmondott és ő ajánlott be. Immáron két éve dolgozom nekik és bár a tulajt nem igen szívlelem, szerencsére nem is kell sokat látnom, ő viszont elégedett azzal, amit csinálok. Nem tudom meddig maradok itt Delaware-ben, egyelőre bírom a hajtást, de mindig álmodozom egy saját versenyistállóról. Őrült álmok....
