Igen ritkán vagyok ideges, de amikor az egyetlen szabadnapom kellős közepén a főnök felhív, hogy azonnal menjek be, mert az engem helyettesítő srác mindent sorra elb@sz, akkor azért egy picit felmegy bennem a pumpa. Ettől persze még nem kezdek el ordibálni senkivel, hanem szépen fogom a formás hátsóm és betolom az istállóba, mert érdekelnek a lovaim. Aztán amikor kiderül, hogy az a tökkelütött idióta új fiú összecserélte Watchmaker gyógyszerét valami egészen mással, akkor azért lehet, hogy elpattan egy pici ér az agyamban és talán egy hangyányit hangosabban elküldöm melegebb éghajlatra. Hát az isten f@szát! Nem vehetek ki egyetlen szabadnapot sem nyugodtan, mert akkor kitör a káosz? Szegény srác szerintem azóta is zokog. Szóval az ilyen napokon döntök úgy, hogy kimegyek a városba, mert elegem van mindenkiből és mindenből, ami a park kerítésein belül van. Kell a friss levegő, az új arcok. Bár amilyen cuccban jöttem el, lehet, hogy nem sok ember fog a közelembe jönni. Semmi kedvem nem volt etetés után még visszamenni a lakásomhoz és átöltözni meg szépítkezni. Csak az izzadt pólómat cseréltem le a nyergesben, de a koszos, kopott farmer és az egyszerű mintázatú bőr cowboy csizma maradt. Szerencsére az idő is kellemes, úgyhogy dzsekire sem volt szükségem. Egy közepesen felkapott kis bár lett az utóbbi évben a törzshelyem, most is ide hozattam magam a taxival. Ne nézzél, van kocsim, de minek hoztam volna, ha tudom, hogy részeg leszek? Estére meg nem is hagynám itt egyedül a drágaságom, még baja esne... -Helló Jo! Igen, whiskey-t!- válaszolok, mielőtt elhagyná szokásos kérdése a száját. Egy félmosolyt azért rám erőszakol ez a jelenet, megkedveltem ezt a csávót. Még viszonylag korán van, a legtöbb szék üres a pultnál, úgyhogy oda helyezem le magam és azon agyalok, hogy mit tartogat még számomra ez az őrült nap.
Gabriel Stone
Hozzászólások száma : 12
Join date : 2020. Apr. 10.
Age : 39
Tartózkodási hely : Wilmington
Csüt. Ápr. 16, 2020 10:15 pm
James & Gabriel
A tehetséget nem birtokolni kell, hanem megmutatni.'
Az igazat megvallva, rám fért valamiféle kikapcsolódás. Bő három hete, majd egy hónapja jöttem ki a sittről, és nem nőzni, vagy bepasizni mentem, hanem… rendezni akartam az életemet. Nem várt otthon se jegyes, se ágyas, se rejtegetett nő, így minek… Tudom, rosszul vagyok beállítva. De eléggé megzuhantam, az otthoni dolgok, hogy kiderült, hogy nem is Stone vagyok, hanem valami Wilmingtoni lovas köcsög család sarja, és a tetejében még szeretem is a lovakat, és jó is vagyok benne… Irónia. Azt hiszem, nekem ez most nagyon bemutatott, vagy mélyen bevágott, attól függ, melyik oldalról nézem. De, az élet is igazán leszophatna úgy, ahogy van. Nem én kértem, hogy szar lapokat osztogassanak nekem. Egyszerűen csak nagyobb a szám, testesebb vagyok, és kiállok magamért, ez hol szar? Igazán elárulhatná valaki. Ha valaki tündérmesével jön, esküszöm a seggébe nyomom fel azt a hártyás szárnyú vertyogó valamit, csak hogy bebizonyítsam, a tündérmesék, nem léteztek, és pont a kipufogó nyíláson keresztül másznak beléd, hogy aztán a fejedre borítsák a szart. Na azt, simán ,kérés nélkül kapja az ember, és… még csak egy pohár whiskyt ittam, és máris ilyen mélyenszántó gondolataim vannak. Az eszem megáll. Úgy döntök, hogy rágyújtok, addig is kiszellőztetem a fejemet egy kicsit, és kijózanodom. Valahogy a pia sem esik túl jól. De az első slukk után, köhögő rohamba török ki, eldobom és széttaposom a csak meg slukkolt dohányt, és magamban átkozódva térek vissza a kocsmába. Szerencsére, az étlap szerint, jó kajáik vannak, és akarok valamit, amit nem én csináltam. Jó nagy adag marha burger, steak krumplival, savanyú uborkával, és sör. A legjobb. Míg elkészül a rendelésem, úgy döntök,hogy meglátogatom a mosdót, jó hely, még kéztörlő és szappan is van. Jó, pedáns vagyok, na. Meg, amúgy is, kajálni fogok. Visszatérve, látom, hogy a korábbi helyem foglalt, de hát… nem írtam oda, hogy az -az enyém, és egyébként is, van még ott jó pár szék, a korábbi helyemtől egy széknyi távolságra ülök, és szusszanok. Oldalra pillantok, felmérem a mellettem ülőt, csinos pofija van, de biztos, hogy hetero. Nem az én napom, de már bele törődtem. - Hello… - fordulok oldalt, és megeresztek egy mosolyt.- Melóból…? – várok egy kicsit, felmérem, hogy akar-e egyáltalán beszélgetni velem, vagy vevő-e az ismerkedésre. -Gabriel Stone vagyok, és új is. Két hete hogy az Akrasia Istálló egyik lovásza lettem. – kezet nyújtok egy kézfogásra, és ha ez megtörtént, akkor megszorítom a kezét, az enyém is kérges, akár csak az övé, talán. Ekkor érkezik a söröm, így egy kortyot legurítva sóhajtok jól esőn , valahogy sör párti voltam mindig is. De a többi piát sem vetem meg, csak…rég volt már ,hogy tényleg ihattam, és nem tudom, hogy tényleg kívánom-e most. - Szólj, ha zavarlak.- vonom meg a vállamat, és visszafordulok a pult felé, ha nem kívánatos személy lennék. Farmer van rajtam, és egy bakancs, azt jobban szeretem, ha nem a lovakkal foglalkozom, és egy fekete póló, a hajam pedig szana-szét áll, mint általában.
Ahogy megkapom a wiskey-m, le is gurítom a felét a torkomon. Egy kicsit elhúzom a szám, az első korty mindig egy kicsit kapar. Fáradt vagyok és még mindig ideges, de ahogy érzem szétáradni a jéghideg alkoholt a testemben, úgy lassan kezdek lenyugodni. Jobb kezemmel a poharat fogom és egy pillanatra elbambulok, de aztán felnézek a pultosra és rendelek még egy pohárral mielőtt lehúznám az egészet. Körbenézek és felmérem, hogy milyen lelkek tévedtek ma este ide, de egyelőre nem látok érdekes arcokat. Visszafordulok a pult felé, hogy a következő pohár alkoholnak szenteljem figyelmem, de alig egy perc múlva valaki egy székkel arrébb mellém helyezi le a hátsóját. Ez mondjuk annyira nem érdekelne, de az illető úgy néz ki beszédes kedvében. Rápillantok és tudatosítom magamban, hogy sajnos ma sem egy szexi, szőke csaj akar magának. De azért nem tűnik rossz srácnak és úgy is csak az ökör iszik magában... -Helló....Ja, melóból.-válaszolok és természetesen kortyolok a piámból. Na nem miatta, hanem mert amúgy is szükségem van erre az orvosságra ma. Bemutatkozik és kiderül, hogy ő is lovász. Az első gondolatom az, hogy itt sem szabadulok a munka gondolatától, de aztán rájövök, hogy igazából talán nem is lesz olyan rossz egy sorstárssal iszogatni. Még jól is alakulhat az este. Ez vajon egy gyönyörű barátság kezdete? Lol... a whiskey ma buzissá tesz. -Az én nevem James Smith és két éve dolgozom a McCartney istállónak.-őhozzá hasonlóan mutatkozom be és elgondolkodom egy pillanatra. Nem az Akrasia istállónak volt az az elég jól futó sötét pej ménje? Mi is volt a neve?-Az Akrasia....hmm... Fut még az a sötét pej ménetek, Fearsome? Az utóbbi időben nem láttam az indulólistákon.-nem mintha az Akrasia istálló indulóit nézegetném elsősorban. Bár vannak jó versenylovaik, akiket azért nem lehet figyelmen kívül hagyni, de nem az ő lovaikat szoktam első sorban nézegetni. -Dehogy zavarsz. Nincs semmi dolgom, mint látod.-mégis miben tudna zavarni? Ha zavarnának az emberek, akkor barlangba mentem volna iszogatni. Legalább elvonja a figyelmem arról, hogy néha mekkora ökröket vesz fel a főnököm mellém. Ez a csávó legalább értelmesnek tűnik és ugyanolyan lószagú, mint én. Na meg olyan a képe, mint akinek van mit mesélnie... -És ilyen jó a munka, hogy két hét után itt kötsz ki?-kezdek új témát. Nem ismerem a főnökét, az istállók lovai általában jobban érdekelnek, mint az istállók tulajai vagy dolgozói. Kortyolok és figyelek.
