Közelebb lép hozzám , én pedig a sarokba húzódok be, minél kisebb akarok lenni, és az ép ,de a törött karomat is felhúzom a fejemhez. - öhlj…megh, de én vissza nem! – nyöszörgöm halkan.- megyek. – angol, angolul kell beszélnem, emlékeztetem magamat, de a fejem újra hátra bicsaklik, már újra sötét van, mire innen kikerülök, talán újra elájultam, de az ő széles mellkasának ütődik a fejem. Fáj minden porcikám, hányingerem van, és megállás nélkül szédülök. Fázom is, és nem tudom,hogy mi folyik körülöttem, félek. Pánikolva kapkodom a levegőt, ez…túl sok volt! Én… egy hatalmas ágyban ébredek, és hasogat a fejem is. A karomon, a rengeteg tű szúrás helyére egy hatalmas négyzet alakú ragtapaszt kaptam, és… nyöszörögve emelem fel a fejemet, de vissza ejtem a párnára. Finom illata van, férfias. Jaj, nekem! Ez rossz lesz! Férfias illatú az új gazdám! Eddig egyik illata se vonzott, mint ez a mostani. Húzódik mindenem, és a bokámat sem tudom rendesen mozgatni. Felkelnék néhány pillanatra, de lecsúszik valami langyos a homlokomról is, és tüsszentek. Kis híján bele fejelek a gipszembe. Meg fognak verni, ha összekoszolok valamit! Zsebkendő után tapogatok, és azt hiszem találtam is. Megpróbálom kifújni az orromat, de a fejemet is nehezemre esik felemelni. Nagyon jó vagyok abban ,hogy a szükségleteimet elnyomjam, így várok…és várok. Körbe nézek addig, hogy hova kerültem, de ismeretlen a berendezés, nem igen láttam még ennyire egyszerű holmikat. Itt, semmi sem az enyém, nem az én szobám, újra kapkodni kezdem a levegőt, hol vagyok?! Hova kerültem?! Muszáj felkelnem, így erőt veszek magamon, és össze szedem magamat. Menekültem, és mi van…ha megint… elfog a sírhatnék, de aztán összeszorítom az ajkaimat, és nehezen nyögve kifordulok az ágyról, és bicegve indulok el, nincs rajtam semmi, de a meztelenség számomra nem ismeretlen érzés, mégis…ha megakarok szökni, akkor kell valami… Egy frottir köntöst markolok fel először, és nagy nehezen magamra ügyködöm, hatalmas! Nagyon nagy! Kétszer, nem! Háromszor elveszek benne! Még a földre is lelóg, és húzom magam után. Magas vagyok, de a holmi tulajdonosa még magasabb nálam, és szélesebb. Lépésről lépésre haladok, a fájós lábam miatt lassan. Lejutok a földszintre, minden összemosódik előttem újra, és odalent a nappaliban nézek körbe, a kijárati ajtó felé megyek, a kilncsre fonódik a kezem, és lementálok, kinyissam? Ne nyissam? Mi van odakint? Visszafordulok, de ekkor… az angyal hátát látom meg, és bennem reked minden szusz. Mi tévő legyek? Mit csináljak?! A hátát figyelem, alig bírok már megállni a lábamon, végül is, lehet,hogy nem volt jó ötlet a menekülési tervem. Nézem ahogy megfordul, és egy pillanatra találkozik a tekintetem az övével, éles pillantása szinte a lelkemig hatol, több sem kell, nagyot nyelve csuklok össze, egyébként is ez a helyes póz, a jó testtartás, ő magasabb nálam, erősebb. - Ghazdám, shajnálom,hogy…megzavahratalak…- suttogom halkan, lehajtott fejjel, minden annyira kusza, és elmosódott, most…végre meghalok, ugye? De, csak egy újabb ájulás ért el.
