A balesete előtt: Vidám Jó indulatú Barátságos A társaság középpontja Féltékeny Harag tartó Nőfaló, de voltak hosszabb kapcsolatai is
A baleset után: Folyton komoly, sőt komor Pánikrohamai vannak Nem túl barátságos, és nem is akar a barátja lenni senkinek Ellök magától mindenkit Hirtelen haragú Árnyéka önmagának Féltékeny Haragtartó Csak egy, vagy max pár éjszakás kalandjai vannak, és elzárkózik a kapcsolatok gondolatától is
Előtörténet
Ahogy a fejemben kavarognak a gondolatok, úgy kapkodom a tekintetem az egyik emberről a másikra. Fogalmam sincs, mit keresek itt... Vagyis de, azthiszem, sejtem, hogy ez nem mehet így tovább. Ismét előásom agyam legrejtettebb zugából az emlékképet... 2020. február 14. 3:48 -Csak azt ne mondjátok, hogy fáradtak vagytok. Menjünk tovább bulizni... -szóltam a többiekhez a kelleténél jóval hangosabban. Szédítő érzés volt az alkoholos mámorban úszni. Furcsán éreztem magam, ám nem volt rossz érzés, inkább csak ellazító. Eközben Colton kocsija felé közeledtünk, és szavaim elhangzása után az anyós ülésre telepedtem. -Jay, tudod, hogy vágyaim netovábbja veled bulizni, és meginni a bár összes alkoholját, és felszedni az összes jó nőt, de holnap óráim lesznek. -szólalt meg Nick, aki talán józanabb volta kelleténél, és beszállt közben az autóba, a hátsó ülésre. -Jaj ne már... Ünneprontó vagy... És egy igazi kocka. Tudod, hogy az egyetem összes tanára odáig van érted, neked ez mégsem elég. Bár megértem, hogy Miss Whitemore-tól többre is vágynál. Azok a kerek mellek, és popsi... -két kezem közé fogom az arcom, de nem sokáig bírom ki nevetés nélkül, ahogy a többiek is velem kacarásznak. Nick azonban eközben rosszalló pillantásokkal méreget, és a vállamba boxol, mire én összekócolom az amúgy is kesze-kusza tincseit. -Na, jól van... Akkor most induljunk... Elviszem a csapatot a koleszbe... És sehova máshova... -szól az ádáz harcunk közbe Colton, és beindítja a verdát. Vígan kacarászok, ahogy nyekereg ez a tragacs... -Hehe... csoda, hogy még elindul ez a tragacs, és nem esik szét... -szólalok is meg heherészve, és róbálok kapaszkodni, amibe csak lehet. -Hé, ne sértegesd a kicsikét. Fel fogom újítani, amint lesz pénzem rá. Meg fogsz lepődni. -Colton kimeresztett szemekkel nézett ki a kocsiból, és számomra ez is megnevettető volt. -Hé, Colton, úgy vezetsz, mint Bob nagybácsikám szemüveg nélkül. -nevetett fel Nick, amikor egy kereszteződéshez érkeztünk, ám Colton lassítás nélkül hajtott ki. Rossz érzés fogott el, de nem volt időm ezen gondolkodni, mert a vezető ülés felőli oldalról hatalmas ütést kaptunk. Reflex-szerűen kaptam a fejemhez a kezem, ám így is túl későn. Lefejeltem a műszerfalat, és ezután nem tudom, mi történhetett...
Lüktet a fejem... szinte szétmegy... Nem akarom kinyitni a szemeim... Összeráncolom a homlokom, hátha jobb lesz, de semmi nem változik... Felnyitom a szemem, és apró nyögést hallatok, miközben kezeimmel feljebb tolom magam. Először a hófehér takarót pillantom meg, aztán kapcsolok csak, hogy valami gép monoton pittyegését hallom. Körbe nézek. Csak én vagyok a szobában, és annyi kérdés fogalmazódik meg bennem, még sincs kinek feltenni. Hol vagyok? Mi történt? Miért nem emlékszem semmire? Utolsó emlékfoszlányom, hogy Colton kocsija felé megyek Nick-kel és Colt-tal... Utána történhetett valami... -Jó napot, Mr Clearwater. Hogy van? -kérdezi egy nővér, miután kinyitja az ajtót. -Jó napot... Eléggé fáj a fejem... De hol vagyok? Mi történt? -kérdezem kiszáradt torokkal. Most tűnik csak fel, hogy mennyire szomjas vagyok. -Autóbalesetet szenvedett két másik személlyel. A másik autó sofőrje nem élte túl az ütközést.. -adott tájékoztatást, majd egy pillanatra csak csendesen nézett a papírjaira. -...és a balesetben elhunyt Colton Gateman is... Őszinte részvétem... -tette hozzá, majd kiment a szobából...
Egy hónappal késöbb... Halkan lépdelek a rendelő előtt. Kicsit ideges vagyok, mert a baleset óta alig aludtam. Magam elé meredek, és kinézek az ablakon... -Jó napot, Mr Clearwater. -köszön a hátam mögött egy nyugodt, női hang. -Miss Woodstock. -fordulok felé, majd kiveszem a kezem a zsebemből, és elindulok felé. -Jó napot. -Jöjjön velem, kérem. -mosolyog rám, majd beinvitál. Szokásos módon leülök vele szemben, és elmondom, hogy még mindig esténként felriadok, és pánik rohamaim vannak, mire ő a levegőváltozást javasolja. Kikerekedett szemekkel nézek rá. -Hogy mi? De hogy hagyhatnám el az otthonom? -kérdezem hirtelen, és gondterhelten felsóhajtok. -Ha gyorsabban szeretnénk eredményt elérni, ahhoz egy időre el kell költöznie... -ismétli el még egyszer... Végiggondolva a dolgokat, talán tényleg igaza lehet...
James Smith
Hozzászólások száma : 27
Join date : 2019. Jan. 29.
Hétf. Ápr. 13, 2020 2:46 pm
Elfogadva
Üdvözöllek Delaware-ben, kedves Jayden! Szörnyű, ami veled történt és őszinte részvétem a barátod miatt. De hiszem, hogy a doktornő jó tanácsot adott és itt, Wilmingtonban lesz lehetőséged továbblépni és újra őszintén nevetni. A mi kis városunk igazán jó választás, csak a lóversenyesekkel vigyázz. Vannak köztük igazán elvetemült arcok, még ha nem is mondanád róluk. Történeted, ha akarnék se tudnék belekötni és mondhatom, igazán szuperül írsz. Természetesen elfogadlak, remélem hamarosan találkozunk a játéktéren! Jó szórakozást! Jay
