Gabriel Stone

Alapjába véve, normális embernek tartom magamat. Egészen addig, amíg fel nem dühítenek, de akkor már késő. Így történt az is, hogy börtönbe kerültem. Öt év volt, de csak annak köszönhetem, hogy ép bőrrel megúsztam, hogy az illető, aki miatt odakerültem, túlélte. Anyám boltjában voltam, és épp én voltam az eladó pultba. De nem az a fajta gyerek vagyok, aki beszarik, ha a fejéhez stukkert nyomnak. Nem. Elvégre, a család pénzkereseti forrását védeni kell. Nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoztam, önvédelemből a támadónak. De a támadó mögött ott állt a maffia. Mögöttem senki. Így kerültem be a börtönbe, és szerencsére van, ez a program, ami átképzést, vagy szakmát biztosít az eltévedt lelkeknek. Jó magaviselet miatt, már pár hónap múlva a farmon találtam magamat. Nem érdekelt, hogy korán kell kelnem, ganéznom kell. De csináltam, mert nem emberek között voltam. Le is vizsgázhattam belőle, és olyan emberek előadását hallgathattam meg akik már szinte gyerek koruktól kezdve lovak közt éltek. Monty Roberts. Odabent ismertem meg a nevét, de örök életre megváltoztatta az életemet. Elhatároztam, hogy ha kijutok, nekem lovakkal kell foglalkoznom. Márpedig, egyre közelebb van a pillanat, hogy kijussak.
Szeretek jókat enni, és szeretem a testmozgást is, a börtönben gyúrtam ki magamat nagyobbra. Mivel a lovász blokkban voltam, így jobb volt a kaja is, mint a többi helyen.
Gyűlölöm a gazdagokat, a drog bárókat, és a na jó… mindenkit, akinek drágább kocsi gurul a segge alatt, és milliós összegekbe került a kaja, vagy a műkörme elkészítése is. Tényleg nem vagyok túl emberbarát. Szeretek főzni, mert megtanultam, hamar, hogy önálló legyek. A szüleim dolgoztak, sokszor, sokáig és sokat. Persze voltak kihágásaim, amikor szerettem volna felhívni a figyelmet magamra. De nem a hisztis gyerek voltam, hanem inkább az, aki kiáll magáért és az igazáért.
Utálom a zöldbabot és a mentolos fagyit, ezzel a két dologgal ki lehet üldözni a világból. Szeretek olvasni is, és az időm nagy részét kint tölteni a lovak közt, ehhez az érzéshez semmi sem fogható.

Amikor azt hiszi az ember, hogy minden sínen van, kijön a börtönből, és haza megy a szüleihez, hogy újra kezdje, hogy segítsen nekik a vállalkozásukban, akkor jön a fekete leves. A giga nagy szar. Kezdjük ott, hogy elém se jöttek, több mérföldet egyedül tettem meg, nem mintha nem lettek volna haverok, csak mind lekoccoltak már neve nincs városkából, meg amúgy is mindig én voltam a balhés fazon. Aki egyedül is a jég hátán is megél. Hát, sikerült ,megéltem majdnem ott is. Stoppoltam, és egy kamion anyós ülésén ücsörögve néztem az elhaladó tájat. Odabent, a sitten megkaptam a lovamat, Éjfél. Én segítettem világra, és rengeteg időt töltöttem vele, mert farfekvéses volt, és az anyja belehalt az ellésbe. Most öt éves, már gyakorolunk, és arra vár, hogy találjak egy meló helyet, ahova vihetem magammal, és együtt maradhatunk. Mint egy kibaszott tündér mese. Csakhogy, tündérmesék nem léteznek.
- Megjöttem! – lököm be a bakancsom talpával a szúnyoghálót, miután felsétáltam a méretes gangon, anyám megrezzen, és tisztán hallom, ahogy elejtett valamit. Egyébként, nem itt laktam, ebben a házban, a telek másik végében, tökéletes hely lenne arra, hogy oda hozzam a lovamat, és majd utána meglátom ,hogy merre tovább.
- Gabe! Nahát, nem számítottam rá, hogy most érkezel. Apád hamarosan itt van, csak még bezárta a boltot. – feszültnek éreztem, így inkább ledobtam a táskámat odakint az egyik székbe és leültem, és vártam. Apám furgonja leparkolt a ház előtt, és felálltam, hogy köszöntsem. Sosem volt a szavak embere, sosem emelte fel a hangját, és nem hallottam, hogy bárkit is megvert volna, vagy kiállt volna az igazáért. De ahogy észre vett, elmosolyodott, és megölelt, majd intett ,hogy menjek be. Bementem, három emberre volt terítve, a vacsora csendben telt. Finom volt az itthoni koszt, hiányzott, felpattantam, hogy segítsek az anyámnak, de leintett, apám szomorúan pillantott rám.
- Gabriel, el kell menned innen. Van, amiről sosem beszéltünk neked, de nekem nem lehetett gyerekem. Egy gazdag nő ikreket szült, és a legkisebb fiát, téged nekünk adott, hogy neveljünk fel. Pénzt is kaptunk érted, de már elég idős vagy, hogy ne kelljen besegítened sem, a mi vállalkozásunkba, ami…igazából nem is családi vállalkozás. – mivan…? Mi a faszról zagyválsz?! Mi van?! Az anyám pedig csak beszélt, és beszélt, arról, hogy a városiak rossz szemmel néznék, ha visszamennék újra a boltba, és a templomban is csak sutyorognak rólam. Most, hogy egyre nyilvánvalóbb volt a visszatérésem dátuma, még inkább. Így…mivan?! A fateromra pillantottam, aki nem is az, vagy…mivan?! Ő csak szomorú csendben pillantott maga elé, és kitöltött nekem is egy pohár whiskyt, mire meghúztam, és torok köszörülve pillantottam a folyadékra. Mi…a franc?! Anyám…lemond rólam csak így?!
- De, én csak a boltot védtem, ha nem így teszek, elviszik a pénzt, és lehet, hogy engem is lelőtt volna. Az ég szerelmére, az a fazon meg sem halt, és most is ott szemétkedik kint valakivel, valaki utasítására! Mi az, hogy így, ennyi idős fejjel mondjátok meg, hogy nem is a ti gyereketek vagyok?! – az anyám ajkai pengevékonyra húzódtak, ebből tudtam, hogy ideges.
- Nem érted?! Csak félek attól, hogy ha az igazi szüleid rájönnek, hogy felkeltetted a nyilvánosság érdeklődését, akkor majd jönnek, és elveszik tőlünk a boltot! – csattant fel.
- De…csak egy kis hal vagyok, anya! Arra se méltattak, hogy ideböfögjenek neked, hogy mi van velem! Ne csináld már! – de a tekintete, a szavai… a felére sem emlékszem, hogy miket mondott, mert kikapcsoltam. Fájt, minden egyes szava egy késszúrás volt a szívembe, és csak bámultam rá, mintha egy kívülálló volnék, kívülállóként néztem végig a jelenetet.
- Akkor…csak azt engedd meg, hogy  három napra itt maradjak, hogy elintézzem amit kell, és összeszedjem a birtok végi lakásból azt, ami kellhet, és többet a büdös életben nem fogsz látni. Te…. – de apám a vállamra tette a kezét, és megrázta a fejét. Az öreg…őt mindig is jobban bírtam, mint az anyámat.
Másnap a verandán ültem, és kicsit magamba voltam zuhanva. A fater jelent meg mellettem.
- Anyád, csak fél ,de tény, hogy nem volt fair tőle, amit tett. Nekem akkor is a fiam maradsz, ha elmész. Ezt neked intéztem, pár napja érkezett. Gyere. – a garázs felé indultunk. Egy éjfekete Dodge RAM pillantott vissza rám, reflektorokkal, dög ráccsal, első-hátsó vonóhorgokkal, és csak álltam és bámultam.
- Tudom,hogy sosem kaptál tőlünk sok mindent, de ha végső soron nem találsz semmit, akkor ezt is el tudod adni, és itt vannak még ezek. -Két cipősdobozt nyújtott át pénzzel. Meg egy borítékot, amiben bankszámla kivonat, és bankkártya pihent. Az öregem… Férfiasan megszorongattam. Mert mégis csak ő volt ,aki megtanított puskával, és pisztollyal lőni, a telek hátsó végében.
- Anyád, nagyon szegény családból származott, és tudod,hogy az emberek véleménye jobban érdekelte, mindig is, mint a családunk. – erre csak biccenteni tudtam. -
- Az éjszakán amikor ide kerültél hozzánk, egy drága kocsi állt meg ,az én poros kis felhajtómon. – körbe nézek, szinte mit sem változott a hely, a nagy pusztaságban, egy helyes ház, a fák takarásában, innen gyalogoltam ki a főútra, télen, nyáron, tavasszal, ősszel, amikor iskola volt, most pedig vége.
- Gazdag nő volt, egy Delawere-i , Wellmington városi rendszámú kocsiból szálltak ki, valami lovarda emblémája is virított a kocsin, de azt már nem sikerült megjegyeznem, fiam. – apámmal a kocsi platóján ücsörögtem , még éjszaka is. Az öregbe sokkal több ész szorult, és tudta, hogy ez lesz egyszer anyámmal, ezért előre látó volt. Nem akarta kihúzni a lábam alól a talajt. Azt hittem, hogy ahogy ez a kisvárosokban megy, velem is az lesz, átveszem a családi bizniszt, és viszem én tovább, de Ő másképp döntött. Viszont, kik az igazi szüleim? Ahhoz, hogy erre rá jöjjek, Wellmingtonba kell mennem. A kocsimmal, és némi kp-val elindultam. Minden papírom frissítették, jogsit, személyit, a tréneri papírjaimat. A western lovagláshoz jobban értek, és a ló idomításhoz, a Monty Roberts módszernek hála. Sokkal jobban szeretem azt, hogy nem kell megtörni a lovat, hanem csatlakozik hozzám, és közösen próbáljuk ki a dolgokat. Az ilyen módszerrel tanított lovak, sokkal nagyobb sikereket érnek el, mint a hagyományos módszeren betörtek. De már a hatodik lovarda utasít el, a listán a következő istálló, az Akrasia Lovas istálló. Kíváncsi vagyok. Eddig azért utasítottak el, mert ugyebár, munka vállaláshoz a priuszos papírom is be kell mutassam, de azon szerepel, hogy önvédelem miatti testi sértés. Leírja teljesen, hogy mi történt. De… már senki sem fáradt azzal, hogy tovább olvassák a papírt. De, hé! Itt vagyok kurva Wellmington, és megtalálom azt a nyomorék picsát, a családjával együtt, ahonnan lepasszolt! Lesz ne mulass! Mert én nem bújok meg az avar közt, ha már kizavart onnan az az álnok nőszemély, aki felnevelt.